A tündérszép vidéken csend és nyugalom honol, a kristálytiszta levegőt pedig harapni lehet. A mélyen fekvő, síkvidéki tajgával borított vadvizes környék széles völgysíkjaiból hatalmas hegytömegek emelkednek ki. Ez a grizzlyk földje, ahol több medve él mint ember. Aki erre jár, annak jó eséllyel megadatik, hogy látni fog ilyen állatokat, ám ha mégsem, akkor is mindig ott lesznek a közelében.
0 Comments
A hosszú-hosszú ország kétharmadát már bejártuk (1. RÉSZ, 2. RÉSZ), most pedig az utolsó harmad kerül sorra. Az ország északi része következik, mely valósággal tobzódik a természeti szépségekben, köztük egy igazi világcsodával, a Ha Long öböllel, mely nemrég egy nagyszabású nemzetközi szavazáson be is került a világ 7 természeti csodája közé. Megérdemelten. Az előző részben (Kicsi emberek nagy országa) bekalandoztuk Vietnam déli részét, a mostaniban pedig az ország sok száz kilométer hosszú középső fertályát próbáljuk meg „becserkészni”. Ebben az országrészben találhatók a legfontosabb történelmi emlékhelyek, nem egy közülük a világörökség része. Főként ezeket fogjuk meglátogatni, de természetesen – amennyiben utunkba esik – megállunk egy-egy gyönyörű tengerparti résznél is. Apró termetük ellenére rendre legyőzték Góliátot, aki olyan nagyhatalmak képében rontott rájuk, mint Franciaország, Egyesült Államok vagy Kína. Hazájuk nagyságát az is hűen jelzi, hogy észak-dél irányban hosszan elnyúló területén olykor egy időben jelen van mind a négy évszak. Sokféle isteneik igen csak jókedvükben lehetettek, amikor országukat teremtették, mert rendkívüli szépségű vidéket „hoztak össze”. „Van itt minden, sziklacsúcsokon trónoló ódon sasfészkek, meseszép tóvidék...”, írtam az előző rész bevezetőjében, ám épp erről a két témakörről bizony egyetlen szó sem esett akkor. Ebben a részben pótoljuk a hiányosságot, ám mindenekelőtt befejezzük „sétánkat” a Giant’s Causeway-en. Tesszük mindezt úgy, hogy egyúttal meg is kezdjük a kastélynéző útvonalunkat. Egy nagyon zöld sziget nagyon pici országa (valójában az Egyesült Királyság egyik tartománya), mely „törpe” mivolta ellenére kivételes – stílszerűen „óriás” – látnivalókat kínál az arra járóknak. Van itt minden, sziklacsúcsokon trónoló ódon sasfészkek, meseszép tóvidék, de mindenekelőtt egy lélegzetelállítóan gyönyörű tengerparti útvonal, mely világcsodákat fűz csokorba. Kalandozzunk most egy kicsit ebben a – magyarországi léptékkel nézve – kétmegyényi országocskában. A csodaországot bemutató sorozat harmadik részét írván immár be kell vallanom, hogy az előző részekben bemutatott és a következőkben bemutatásra kerülő természeti szépségek és vidékek egy részének neveit mindeközben meg sem próbáltam kimondani. Az Eyjafjallajökull, Landmannalaugar vagy éppen a Vatnsdalsvegur elnevezések láttán, vélem senki sem csodálkozik. Flóki, a viking úgy ezerkétszáz éve érkezett a szigetre, abban a hitben, hogy ott majd új hazára lel. Azután lehúzott egy „kutyakemény” telet, ami elpusztította minden jószágát. Tavasszal felmászott a legmagasabb hegy csúcsára, ám körbenézve mindenfelé csak jégbe fagyott fjordokat látott, így bánatában „húzott” is haza jégországból a „jó meleg” Norvégiába. A természeti csodák, a tűz és jég, a vulkánok és gejzírek, az éjféli nap és még sokáig sorolhatnám, hogy minek az országának is nevezték már ezt az Atlanti-óceánnak az üvöltő sarkvidéki szelek által magasra korbácsolt hullámaival dacoló szigetországot. Mondják a szivárvány hazájának is, ami – tekintve, hogy jártában-keltében naponta akár 2-3 szivárványba is „ütközhet” a turista – épp úgy fedi a valóságot, mint a fentebbiek. Fűszoknyás lányok, hula tánc és lei, a nyakba akasztott virágfüzér. A felsoroltak láttán/hallatán nincs emberfia, kinek ne Hawaii jutna eszébe. Harmadik alkalommal „kötünk ki” most a szigeteken, és a végén, a búcsúzáskor kapott virágfüzért vízbe dobjuk majd, remélvén, hogy partra sodródik, ami a visszatérés reményét jelenti. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Egyedül, de nem magányosan Archives
August 2017
Cimkék
All
|